, (hang-ejtés) ösz. fn. A szóhang rezegtetésének bizonyos meghatározott módja és mértéke, vagyis a beszédbeli hangnak, mennyiben a légcsön kijő, sajátságos módosítása. Tiszta, eredeti, idegen hangejtés. Magyaros, németes, francziás, zsidós hangejtés. Vontató, lassú, szapora, sebes hangejtés.