, (handa-banda) iker. fn. tt. handabandát. Szóbeli hetvenkedés, hányivetiség; garázda hánykolódás, valódi bátorság nélkül szájvitézség; daczoskodó ellenszegülés, állhatatosság nélkül. Gyöke nem annyira a hangutánzó han, azaz szó, kiáltás, mint inkább ham, azaz élénkség, hamarság. V. ö. HANDA.