, (hal-ott-as) mn. tt. halottas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Miben halott van, min halottat tartanak vagy visznek. Halottas ház. Úgy illik, mint halottas házhoz a hegedű. (Km.). Halottas ágy. Halottas szekér. 2) Halotthoz való, halottat illető. Halottas ruha. Halottas ének, zene, beszéd, szónoklat.