, (han-l-o-mány) fn. tt. hallomány-t, tb. ~ok. 1) Azon tárgy, amit hallunk. Szép, kedves, gyönyörű hallomány. A zene mulattató hallomány. Szívkeserítő hallomány. 2) Szájról szájra adott történet, elbeszélés, mit egyedül hallásból tudunk. Hallományokból öszveszedett történeti adatok.