, (mint föntebb) mn. tt. hajtó-t. 1) Üző, kergető, terelő, forgató. Ökröket hajtó gyerek. Lovat hajtó asszony. Három kereket hajtó zsilip. 2) Átv. ért. mi a hasat elcsapja, mi lágy széket csinál, vagy okádás által tisztít. Hajtó, hashajtó szerek, italok. Fölül hajtó porok.