, (hát-i) mn. tt. háti-t, tb. ~ak. Hátra vonatkozó, háton hordoztatni szokott. Háti kosár, háti bőr, azaz hátbőr és kaczagány. Terem az ember, mint a háti bőr. (Km.), azaz nem lehet mesterséggel állítani elé. Leginkább öszvetételekben divatos: csereháti, erdőháti, tiszaháti.