, HÁLADATLANSÁG, (hála-adatlanság) ösz. fn. Erkölcsi durvaság, gyöngédtelenség, midőn valaki figyelmét s köszönetét megvonja attól, ki vele jót cselekedett, vagy épen a vett jókért roszszal fizet. A régi perzsák halállal büntették a háladatlanságot. Rövidebben: hálátlanság.