, HÁLÁDATLAN, (hála-adatlan) ösz. mn. Ki sem szóval, sem tettel, a vett jótéteményért hálát nem ad; köszönetet nem mond. Háladatlan gyermek. A jótétemény semmit sem veszt, ha háladatlanra esik is. (Km.). Rövidebben: hálátlan. Határozóilag: hálaadás nélkül, köszönetlenül.