, HÜS, (hü-ös v. hü-es) mn. tt. hűs-t v. ~et, tb. ~ek. A lég mérsékletéről mondjuk, mely mintegy középfokon áll a hideg és meleg között, pl. Nyáron hűs a fák árnyéka, hűs a pincze. Hűs szél fú napnyugat után.
"Reggeli szellőcske mosdatja hűs árral."
Arany.
Máskép: hüvös, hives.