, HUZÓ, (húz-ó) mn. tt. húzó-t. 1) Aki v. ami húz. Hajóhuzó legények, lovak. Igahúzó barmok. 2) Mivel valamit húznak, behúznak, felhúznak, felszínak. Húzó csigák, kötelek, szerszámok. Borhúzó tök, cső. Foghúzó fogó. Hólyaghuzó, öszvehuzó szerek. Húzó ír. Számos öszvetett szavakban főnevül használják, midőn az illető főnév csak alattomban értetik, pl. Csizmahúzó (fa v. vaskajmó). Foghúzó (orvos v. eszköz).