, (huz-am) fn. tt. huzam-ot, harm, szr. ~a. 1) Ami húz, vagyis húzódik, innen: léghuzam, mely szűkebb nyilásokon, pl. az ablakon és átellenben levő ajtón, a kandalló száján és kürtjén nagyobb rohammal keresztül huzódik. 2) Időnek vagy térnek hossza, folyama, tartóssága, szakadatlan fonala. Egy huzamban felhajtani egy palaczkbort. Egy huzamban tíz mérföldet lovagolni. Két huzamban fogott hozzá a munkához. Ez utóbbi tájdivatosan: huzom.