, HUZÓDIK, (húz-ó-od-ik) belsz. m. huzód-tam, ~tál, ~ott. Általában valamely bel erő vagy megnevezetlen ok által húzást szenved. Elhuzódik valahová. A fellegek észak felé huzódnak. A hurok a lábára huzódott. Különösebben 1) Hosszabb időre halad, terjed, késik, későbbre marad. Huzódik a beszéd. Huzódik a per, az itélet végrehajtása. 2) Hoszszabb téren elnyúlik, elterjed. Huzódik az út. 3) Valamely testület, csoport, nyáj, sereg bizonyos irány felé indúl, vonúl. A fellázadt nép a királyi palota felé huzódott. A sereg jobbik szárnya hátra huzódott.
"Ezután a szolgák, barna vegyes sorral,
Mint valamely árnyék, húzódtak a porral."
Arany.
Jobbra huzódj! Balra huzódj! Ez utóbbiak ,huzódjál helyett. A parancsoló 2-ik személye általán elfogadja a rövidebb alakokat, innen a török, perzsa nyelvekben maga a puszta törzs alkotja a parancsoló 2-ik személyét. V. ö. PARANCSOLÓ MÓD.