, (hur-ok) fn. tt. hurkot, harm. szr. hurokja v. hurk-a. 1) Oly módon öszvekötött, füzött, bokorra kötött kötél, madzag, szalag, zsinór, szőr stb., hogy bizonyos huzás által csomóra lehessen fojtani. Hurkot kötni. Hurokra kötni a zsák madzagát. 2) Szorosb ért. az imént említett módon készített fogóeszköz, tőr v. tőrök, v. kelepeze. Lószőrből készített hurok az apró madarak fogására. Hurkot vetni. Hurokba keríteni a vadakat. Hurokkal kifogni a ménesből a vad csikót. Hurkot vetni valaki nyakába. Átv. ért. csel, alattomos leskedés, megkerítés. Hurokra került. Várj csak, elébb utóbb hurkomra kerülsz. (Németül Schlinge. Különbözik: csokor v. csukor, németül Masche, köznépiesen: Maschli, és csombók vagy bog, németül: Knoten).