, (hur-ka, kor-g-ó?) fn, tt. hurkát. 1) Az emlős állatok hosszubele. Megtöltötte a hurkáját, am. jól lakott. 2) Eledel neme, azaz vágómarhának, de különösen disznónak bele bizonyos töltelékkel megtömve, milyenek: köles- és riskása, vér, öszvevagdalt máj, tüdő, hús, (a mind ebből több is együtt) és némely fűszerek. Véres hurka, kásás hurka, húsos hurka, gömböcz- (v. vastag) hurka, májas hurka (májos), tüdős hurka (tüttüs). Az apróra vagdalt hússal és szalonnával töltött és süttetni szokott belet különösen kolbász-nak mondják. Hurkát tölteni. Hurkát tormával feladni. Szép, mint a kifordított hurka. (Km.). Megbecsüli, mint Balázs a hurkát. (Km.). A finn hurmet, mely a szavói és kajáni szójárásokban vért jelent, semmi viszonyban nem létezik lenni a magyar hurka szóval. A szláv nyelvben hurka Dankovszky szerént am. a magyar gömböcz.