, (hur-cz-ol) áth. m. hurczol-t. Gyöke a hangutánzó hur, s törzse hurcz, (mint karcz karczol, harcz harczol). Elemezhető a hord igéből is, mintegy: hordzol (hordozol). Valamit erőszakosan megragadva, magával vagy maga után húz, vonczol, különösen a földön csúsztatva húzkál, vontat, koptat. Földhöz vágva, s hajánál vagy gallérjánál fogva hurczolni valakit. A levetett és kengyelbe akadt lovagot hurczolja a paripa. A fenyüszálakat kihurczolni a vízből. A hosszu ruhát sárban, porban hurczolni. Kötelen hurczolni a csökönyös borjút, malaczot. Ne hurczold a gabonakévéket, hanem vidd. Sárban, porban meghurczolni valakit. Kihurczolni a dögöt a gyöpre. A lépcsőkön föl- vagy lehurczolni a szalmazsákot. Átv. ért. szakgat, koptat, vásít. Sok ruhát elhurczol. Ez nem hurczolni való öltözet. Szélesb ért. magával visz, hordoz. Kár ennyi pogyászt mindenfelé hurczolni. Hitvány áruit városról városra hurczolja.