v. HUGY, (1), fn. tt. hugy-at, harm. szr. ~a. Némely régi iratokban eléjön csillag értelemben. Kaszahugy, még Káldi s Károlinál is. Világosan hód v. hold módosulata. Tehát a Döbrentei-codexben: "Húgyak felséges szerzője," am. hódak felséges szerzője.