, (hull-ad-ék) fn. tt. hulladék-ot, harm. szr. ~a. Általán testek vagy részecskék, melyek a nagy tömeg közől, vagy az egésztől elválva, elszakadva lehúllnak, elmaradnak, elvesznek, elromlanak. Kenyérhulladék, asztalhulladék, fürész-, gyalúhulladék, széna-, szalma-, kóróhulladék. A favágók után öszveszedni a hulladékot. Dohány-, papír-, posztó-, vászon-, selyemhulladék. Felsöpörni a búzahulladékot. A gyümölcsből csak hulladékot kaptam. Különös ért. töredék, morzsalék, forgács, gizgaz, szemét, laza stb.