, (hull-ó-am-oz-ik) k. m. hullámzott, htn. hullámzani. Hullámokká alakulva fel alá, ide-oda hányódik, sodródik. Hullámzik a fergeteg által fölzudított tenger. Hullámzik a sziklás mederben folyó bérczi patak. Hullámzik a malomkerekek alól kirohanó viz. Átv. ért. mondjuk a szövetekről, midőn mozgatás, lebegtetés által mintegy hullámokat képeznek. Hullámzanak szélben a ponyvasátorok. Hullámzik a bőszabásu női köntös. Szintén képes kifejezéssel mondjuk a széthajtotta vetésekről, fűről. Hullámzanak a gabonák.