, (hoz-ja-a, s a j hasonultával is öszvehúzva: hoz-z-á). Székelyesen: hëzzá, azon éles ë (nem közép ě-)vel, mely néha ï-, néha o-val váltakozik, mint gëlëszta giliszta, hërnyú hirnyú, bëngyël bongyol, bërzed borzad, gyërtya gyortya stb. 1) A közelítő hoz harmadik személyragos állapota: hozzám, hozzád, hozzá v. hozzája. V. ö. ~HOZ, közelítő rag. 2) Igekötő gyanánt áll számos igék és ezekből származott nevek előtt, pl. o. hozzáad, hozzááll, hozzáfog, hozzálát stb. mely esetben hoz ragu nevet vonz vagy nyilván, vagy alattomban, mint: hozzájut a szóhoz; hozzáfog a dologhoz; hozzászokik a henyéléshez; hozzáül az asztalhoz; láss hozzá (a munkához); ne nyúlj hozzá (a tűzhöz) stb. A szórendre nézve a többi igekötők szabályait követi.