, (hor-p v. hoz-v) elvont törzsök, melyből horpad, horpasz, horpaszt és ezek származékai erednek. Gyöke a nyomást, dörgölést jelentő hor, s különösen azon hangot utánozza, melyet akkor hallani, midőn valamely szilárd, de belül üres vagy homorú test erős nyomás v. ütés által beszakad, belapúl, beroskad.