, (hosz-j-a-ság) fn. tt. hosszaság-ot, harm. szr. ~a. Gyöke a főnév hossz, s az a közbevetett segédbetü. 1) Valamely vonal, irány vagy test hosszának bősége, egész terjedelme. 2) Valaminek sokáig tartása, időbeli kiterjedése. V. ö. HOSSZ és HOSSZUSÁG.