, (hor-p-ad) önh. m. horpad-t v. ~ott. Valamely szilárd, kemény, de üreges vagy üreg fölött álló test kemény nyomás, ütés alatt beszakad, belapúl, beomlik. Horpad a réz, vas edény, ha kalapácscsal ütik. Behorpadt az oldala, koponyája. Behorpadt a kályha, kemencze oldala. Ütés alatt behorpadt a vas kapu. Horpad a kalap, iskátula, ha ráfekszenek. Horpad a jég, a megázott sírdomb. V. ö. HORP és HOJP, HOJPAD.