, (hor-ty) hangutánzó fn. tt. horty-ot, harm. szr. ~a. A hátulsó orrlikakon erősen behuzott levegő hangja, mely rendesen némely alvó embereknél hallatszik. Ily hangutánzók a latin ronchus, német Schnarrchen stb. Legközelebb áll hozzá az ivónak torokhangja: korty, s az orron erősen kitoluló: forty, és a sziszegő orrhang: szorty.