, (hor-ony) fn. tt. horny-ot, harm. szr. ~a. Dörzsölés, metszés, vájás, gyalulás stb. által bevésett rovat, vonal, csatorna. Gyöke azon hangot utánzó hor, mely a szilárd, kemény testek dörgölése, vájása alatt hallatszik. Ily hangutánzás van a latin crena, stria, német Streif stb. idegen nyelvü szókban is. Zsindely hornya, melybe a másik zsindely élét beillesztik. Hornyok a ránczba szedett homlokon. Horny a csuszkán, melyet a patkó éles szege metsz. Rokon vele: horh, mely mélyebb, nagyobb vájást, rovatot, csatornát jelent; továbbá: horzs. V. ö.HORGY, HORH, HORZS.