, (hor-og-ony) fn. tt. horgony-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tulajd. ért. a hajósok vas eszköze, azaz vas rúd, melynek alsó vége két vagy négy horogalaku fogakra oszlik, s ezek végei ismét ásó- vagy kapaformára kiterjednek, s az egész eszköz arra való, hogy a víz fenekére eresztve, s bele akadva a hajót fentartóztassa. Horgonyt vetni, am. megállapodni. Horgonyra szállni. Horgonyt szedni. Horgonyt felhúzni. Horgonyon álló hajók. Horgonyt akasztani. A horgonyt elvontatja a hajó. Átv. ért. mint állandóságot, biztosságot eszközlő szer a bizodalom és remény jelképeül használtatik. Remény horgonya. A köz divatu vasmacska szűkebb értelmü, mint a horgony, s nemesebb nyelvbe nem is illő.