, (hor-og-any) fn. tt. horgany-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. A nehéz és nemtelen fémek egyike, kékes fejér szinű, s tökéletes fémfényű, közönséges hévmérsékletnél meglehetős törékeny, de + 100 C (Celsiusi v. centesimalis = százas) fokon felül hevítve nyujtható és kalapálható; + 200 C foknál pedig ismét törékeny annyira, hogy fínom porrá lehet törni; + 360 C fokig hevítve megömlik, s folytatott hevítés mellett fejér fénynyel ég el, mi alatt horgéleggé változik. A horganyból hengerített lemezeket épületek födésére, fürdő kádak készitésére stb. használják. Idegen neve Zink, Zincum. Magyar nevezetét kitünőleg horgas törésétől kapta. (Török József).