, (hord-erő) ösz. fn. Harm. sz. raggal: hordereje. Újabb időben alakult és gyorsan elterjedt szó. Tulajd. ért. am. valamely lőfegyvernek azon hatálya, melylyel a kilőtt golyót bizonyos távolságig még mindig sikeresen vinni, hajítni képes. Átv. ért. valamely szellemi vagy erkölcsi erőfeszítésnek, elhatározásnak bizonyos pontig menő hathatóssága, munkássága. Ezen kimondott elvnek, adott rendeletnek, diadalnak, törvénynek stb. nagy hordereje van. Némelyek szerént: hordkör. (Tragweite).