, (hor-d-ó, vagy talán inkább: gor-d-ó, am. gorduló v. gördülő; Thaly Kálmán gyüjteményében is eléjön: "Legordulván hullnak szemembül könnyeim", 1666-ból); fn. tt. hordó-t, harm. szr. ~ja v. hordaja. Köz ért. középen domborodott hengeralakú, két fenekű, s abroncsokkal kerített edény, leginkább fadongákból öszveállítva. Boros, seres, vizes, olajos, mézes, káposztás hordó, azaz, melyben bort, sert, vizet stb. hordnak, tartanak. Uborkás, héringes, zsiros hordó. Hordó feneke, szája, csapja, oldala. Vasas, faabroncsos hordó. Feltölteni a hordót. Ként adni az üres hordónak. Hordót csinálni, abroncsolni. Hordót hengergetni, forrázni, öblögetni. Üres hordó legjobban hangzik (km.). Olyan a hasa, mint a hordó.