, (hon-on) ih. Képzője ugyanazon on, mely a hol kérdésre megfelelő helyneveké, s mely az alapító raggal megegyezik. Jelentése: azon helyen, hol valakinek hona, hazája, vagy legszorosb ért. rendes lakása, tanyája van. Honn lenni, honn maradni, honn lakni, honn heverni. Honn lakjék az, aki kedvére akar élni. A régiek egy n-nel írták, pl. Mária pedig hon ül vala. (Münch. cod.). Öszvetételekben: itthonn vagyok, otthon leszek. Ezek helyett: sehonn, mindenhonn, akárhonn, valahonn, (melyeket némely tájakon így is ejtenek: sehunn, mindenhunn stb.), inkább a sehol, mindenhol, akárhol, valahol divatoznak. De an képzővel már közszokás szerént: sehonnan, mindenhonnan stb. Egyébiránt V. ö. HON, és HONNAN.