, (hon-os), mn. tt. honos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kinek hona van; nem bujdosó, nem számüzött. Ellentéte: hontalan. 2) Bizonyos honban divatozó, szokásban levő, tenyésző. Ellentéte: idegen, szokatlan. 3) Bizonyos honnak v. helynek jogaiba, szokásaiba avatott. Én ezen házban honos vagyok. Ő minálunk oly honos, mint otthon.