, (hon-i) mn. tt. honi-t, tb. ~ak. 1) Honból való, ott született, termett, készült; hazai, hazabeli. Honi lakosok (nem idegenek). Honi termesztmények, kézmüvek, gyártmányok. 2) Olyan, mint bizonyos honnak szokása, divata hozza magával. Honi viselet, fejkötő. 3) Szoros ért. magyar, magyaros, magyarországi, itt divatozó, itt termett, itt készült. Honi nyelv. Honi szabásu öltönyök. Honi gyapjú, czukor, kézmüvek. A néhai védegylet keletkezte által igen felkapott, és közhasználatuvá lett szó.