, (hon-ol) önh. m. honol-t. Bizonyos helyen, mint saját, vagy szokott honában lakik, honn vagyon.
"Honán kül a fiú,
Honában a patak
Magas hegyek között
Együtt vándorlanak.
S az ifju ajkain
Míg néma csend honol,
Az illanó vízár
Víg hangokat danol."
Petőfy.
V. ö. HON, fn.