, (h-onn-an) helykérdő ih. Elemzésére nézve l. HOL kérdő. Rokon vele a görög οϑεν, és latin unde (= cunde), török handan vagy kandan; V. ö. HOL, (1). Értelme: mely helyről, v. mely helyből. Honnan estél le? A fáról. Honnan vetted ezen pénzt? Az erszényből. Némely tájdivat szerént: hunnan? melylyel a latin unde (vagyis eredetileg: cunde) legközelebbről egyezik. Régieknél eléjön honnal alakban is, (valamint ezek is: onnal = onnan, valahonnal = valahonnan), pl. Szalay Á. gyüjteményében a XVI. században. Sőt honnal néha más értelemben is használtatik. "Vagyon kegyik (= kedig, pedig) oly falu, hogy kibűl megigazítják honnal (= hol) felét, honnal harmadát" (t. i. a rovásnak, adónak). Hallani tájdivatosan ezt is: honnand, honnant és honnat, melyekből hangzócsere által lett: honnént és honnét, sőt honnég is, mint: odább, odébb, tovább, tovébb. Ezen kérdésre a helynevek mikép ragoztatnak l. HOL szó alatt.