, (hom-os) a régi halotti könyörgésben homus (= hms, mind az a nyiltabbról, mind az u mélyebbről o-hoz közeledve); elavult mn. mely tulajd. ért. jelentett valami elfödöttet, betakartat vagy homorút, görbét, nem egyenest; átv. ért. ravaszt, csalfát. álnokot, ki valódi érzelmét és szándékát ál ürügyök alá szokta rejteni. Mai szokás szerént: hamis, mint: lapos, lapis, kőrös, kőris. V. ö. HAMIS.