, (ho-n) fn. tt. hon-t, tb. ~ok nincs szokásban, harm. szr. ~a v. ~ja. Gyöke vagy gyökeleme a helyet jelentő ho, melyből hon, hol, hová, honn, honnan származnak. Állapító értelmü n képzőjénél fogva jelent bizonyos állandó helyet, különösen emberek tartózkodási helyét, mely mintegy kizárólag sajátjok. Innen szorosb ért. 1) Haza, vagyis azon tartomány, ország, melyben valaki született és lakik, vagy hol állandóan megtelepedett.
"De néked élni kell, ó hon!
S örökre, mint tavasz, virulni."
Kölcsey.
Tájdivatosan: honn, és honny. Eddig mi magyarok kizárólag csak Magyarországot neveztük honnak, de újabb szokás szerént más országok is így neveztetnek, mennyiben valamely népnek vagy nemzetnek állandó lakhelyül szolgálnak: Némethon, Olaszhon, Angolhon stb. Ennek a régiségben is van nyoma, pl. Profétának ő honjában nincs tisztessége. (Müncheni cod.): 2) Még szorosb ért. azon hely, hol valakinek vagy valaminek hajléka, lakása, háza van. És honjában költ a fecske. Zsoltárkönyv. Innen mondjuk: honn, itthonn, otthonn leszek, mely esetben már határozó gyanánt vétetik, a régieknél is: "Ez oka ez, hogy ilyen késén (későn) írok kegy(elmed)nek, hogy hon (= honn) nem voltam." 1557-dik évből. "Minemű nyomoruságot tettek ők én rajtam hon něm voltamban." 1558-dik évből. Szalay Á. gyüjt. Ez értelemben megegyezik az angolszász ham, a német heim és Heime, a svéd heim, az angol home stb. szókkal, melyeket Adelung igen régieknek mond, s mint olyanok eredetét csak találgatja, holott a magyar hon szóban elég világos. Finnül huonet, Fábián I. szerént am. ház. Perzsául khán v. kháne, zendül húm am. ház, lak. Héberül , mint gyök szokatlan, de innen ered (ónáh), együtt lakás; törökül is kon-mak am. lakni, honolni.