, (hom-ok) fn. tt. homok-ot, harm. szr. ~ja. Földnem, mely tulajdonságaira nézve a fövényhez hasonló; (V. ö. FÖVÉNY) de a fövény inkább vizenyős helyeken, folyókban, tengerekben stb. létezik, s öregebb szemű, a homok pedig szárazon, és fínomabb részecskékből áll. Sárga, fekete homok. Folyó, futó, sívó homok. Meszet homokkal keverni. A homok is eliszsza az esővizet, de semmit sem terem. (Km.). Ha csak a homokföld terem, szüken telik meg a verem. (Km.). Jelent terjedtebb homokos földet vagy térséget is. Homokba ültetett fűzek, erdők. Homokra építeni. A pesti homok nem kedvező a kertészkedésre. A kecskeméti homokban sok szép gyümölcsöt termesztenek. Valószinüleg egy eredetű az omol, omlik igével, s eredetileg am. omok, azaz elomló, szétomló földnem. Ide tartozik a szintén omlékony tulajdonságu homu, hamu is. V. ö. HOM.
Törökül kum, a jakutban kumakh, sínai nyelven mo, sa-mo (planities arenosa).