, (ho-oly-ag v. hó-oly-ag) fn. tt. hólyag-ot, harm, szr. ~ja. Gyöke, vagyis gyökeleme a fuvás által keletkezett emelkedést, üresfélét jelentő ho. A fuvást utánzó hangtól nevezték el némely más nyelveken is a hólyagot, ilyenek pl. a német blasen és Blase, a görög ϕυς, am. szél és hólyag, honnan ϕνσαω, a latin vesica. stb. Általán am. levegő által megtöltött s kidagadt nyulékony test. Különösen 1) Valamely hig testnek egyes részei, melyek vékony hártya gyanánt a levegő által gömbölyüvé alakittatnak, s legcsekélyebb illetésre szétpattannak. Hólyagok az izzó ércz fölszinén. Hólyagok a sebes esőben. Szappanhólyag. Szokottabban: buborék. 2) Az állati bőrnek gömbölyű feldudorodása, külső égetés, belső hévség stb. által. Tenyere a kapanyéltől hólyagokat kapott. Hólyag támadt a sarkán, talpán. Teli van hólyaggal egész teste. Szúnyogcsipéstől, csalántól támadt hólyagok. 3) Az emberi és állati testben különféle bőr v. hártya edények, melyek levegővel vagy nedvekkel megtölthetők és felfujhatók. Húgyhólyag, epehólyag, halhólyag, léghólyag, szívhólyag. Nem hólyag, hogy felfujják. (Km.). Disznó hólyag, ökör hólyag. Hólyagban tartani a dohányt. Növénytanban a hólyag jelent gömbölyü, üres, zárt testet, vagyis növényrészt, mely némely vizi növények gyökein vagy levelein látszik, (ampulla). Ugyanott am. gömbölyü magtok, mely nyomás által szétpattan. V. ö. HÁLYOG.