, elvont gyök, mely 1) megvan a homály, homlok, homlít, homolka, homor, homos, homp szókban és ezek családaiban. Tiszta eleme a magasságot, emelkedést jelentő ho, mely m-vel toldva, különösen domborodást vagy félgömbölyüséget jelent. Innen némely tekintetben rokon a gom, göm gyökökkel, csakhogy ezek oly magasságot jelentenek, mely mindenfelé egyiránt kiterjed, pl. gomb, gomba, gombócz, gömb, gömbölyü stb. a hom ellenben többnyire, vagyis inkább csak egy irányban terjedő gömbölyödés, csak félgömbölyödés fogalmát fejezi ki, pl. a homlok, homorú, homolka, homp szókban; homály, homlít szókban pedig különösebben fedező, takaró, borító jelentése van. Vékony hangon höm; a persában is khami, am. curvitas; kham-iden incurvari, inflecti; kham-án arcus, kham-án-iden incurvare stb. 2) Homok és homu, vagyis hamu szókban h előtéttel, azaz szellettel nem más mint om (omol, omlik stb. szókban), s jelent omló, omlékony valamit. Maga omol is h-val jön elé a Bécsi codexben: "Istennek nehéz és meghíhatatlan haragját azon városnak elhomlolására." Ámós proféta, (,homlol áth. jelentéssel ma ,omlaszt).