, (holt-kéz) ösz. fn. A régibb törvényhozásban jelenté azon birtokot, mely valamely községet, egyházat, kolostort stb. illetett. Az ily javak el nem adathatván, s mások által nem örököltethetvén, sőt a köz terhek alól is kivétetvén a forgalomból elvonattak, tehát erre nézve mintegy el- vagy meghaltaknak tekintettek. Innen: holtkéztiltás azt jelentette, hogy az ily testületeknek ingatlant birni vagy legalább újat szerezni tilos vala.