, (hol-ott) ösz. kötszó. Használják mentegetést, igazolást vagy vádolást, roszalást jelentő mondatok előtt, s rokon értelmü a pedig, jóllehet, ámbár, noha (régente maga) kötszókkal, csakhogy a körmondat elején soha sem állhat, pl. Semmire sem mehettem vele, holott mindent elköveték vala. Tőlem kért segédséget, holott magam is szegény vagyok. Vakon neki ment a veszélynek, holott jókor megintettem volt.