, (hol-nap) ösz. fn. Gyöke, vagyis első alkotó része, a reggelt jelentő hol, s am. legközelebbi reggel után következő nap, (crastina dies). Valamit holnapra halasztani. Holnapig várni. Holnaptól félni. Egész holnapot nálad fogom tölteni. Holnapra is kell a ló. (Km.). Holnapról hódára halaszt. (Km.). Némelyek a szóelemzés szabályai ellen mensis; Monat értelemben is használják, holott ez: hónap v. holdnap. Mást tesz tehát: holnap után és hónap után. Holnap a hónak csak egy (hol, azaz reggel) napját, hónap pedig egy egész hó napjait jelenti. Használtatik a holnap szó időhatározó gyanánt is: holnapon helyett, (l. ezt), s megfelel e kérdésre: mikor? Holnap elutazom. Ma szombat van, holnap vasárnap lesz. V. ö. HÓ, (1), HÓNAP; és HOL, (2), HOLVAL.