, elavult fn., mely a szintén kiavult holda, holval, és a köz divatú holnap időhatározókban is megvagyon. Régi jelentése: hajnal, reggel, nap kelte; továbbá, am. azon nap, mely a legközelebbi hajnal után következik. Innét a régies: holval, azaz regvel = holnap (mane, cras). És igen holval felkelvén, elmene puszta helyre, (et diluculo valde). Münch. cod. Gyöke vagy a fehérséget s fényességet jelentő ho (hó), (honnan ,hal-vány is), minthogy reggel, hajnalban fényesedik, világosodik az ég; vagy hihetőbben, az emelkedés, kelés eszméjét kifejező ho, minél fogva hol annyi, mint kel v. köl, kelet, világ vagy nap kelte; így a nap alászállta, esése: est: tehát hol-val, (= kel-vel, köl-vel) am. nap keltével (regvel v. reggel, hajnalban), valamint: est-vel am. nap nyugtával. A finn koi Fábián I. szerént am. prima lux matutina. Más eredetű: hajnal. V. ö. HAJNAL. Ezen két fogalmat: regvel és legközelebbi nap, más nyelveken is azonosították, ilyenek a görög-latin aurora és αυριον, német Morgen és morgen, illir jutro és zajutro, s Hunfalvy P. szerént a finn huomen és huomi.
Különös figyelmet érdemel Bopp Ferencz véleménye (391. és 392. §§.) a szanszkrit hjasz (am. tegnap) és çvasz (am. holnap) szók származtatására nézve. T. i. szerinte általában a ,tegnap, ,ma (a régi halotti könyörgésben: ,ez naopoon) és ,holnap időt jelentő szókban névmások és a nap nevezetei (Tagesbenennungen) foglaltatnak. Különösen 1-ször hjasz szóban az első rész hi, a másik pedig divasz (= dies, nap) rövidülete, a latin heri v. hesi (hes-ternus) szóban is nyilván meglátszik a hi-c névmás, így a görög χδες-ben is a χ, h helyett van; az egész tehát: hj-asz am. azon nap, (jener Tag); 2-szor çvasz szóban az első rész ç = k szintén am. ka v. ki, v. ku kérdő, illetőleg mutató névmás és vasz szintén divasz, tehát ez is am. azon nap, t. i. előre, (jener Tag vorwärts; a ,ma nevezete csaknem mindenütt világosabb, pl. a latin hodie am. hoc die, a német heute Heyse szerént am. hiu-tagu). Ha ezen fejtegetéseket vennők alapul: a magyar tegnap annyi volna, mint eddig-, vagy régiesen eddég-nap v. ittég-nap, mely, mint tudjuk régente csak tege, tegett, tegeten egyszerü alakokban is használtatott; (im-ént szintén am. em-ént; lásd IMÉNT); és holnap am. ahol-nap, (valamint ez napon am. e jelen napon); melyekben még tisztábban megvolnának az elemek, sőt magok a fogalmak is tisztábban látszanának, mint a föntebbi fejtegetésekben.