, (illirül hóhár) fn. tt. hóhér-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Törvényszolga, ki az elitéltekre biróilag kimondott testi, különösen halálos büntetést végrehajtja; máskép: bakó. Hóhérmester, hóhérlegény, hóhérinas. Hóhérnak általadni a gonosztévőt. A hóhér akaszt, fejez, kerékben tör, vesszőz stb. Hóhér vágja le. Hóhér üsse meg. Ha a puszta vádlás elég, sok ártatlan kerül hóhérkézre. (Km.). Hóhérnál is kegyetlenebb. Hóhér köteléről leszakadt gaz ember. Hóhér pallosa. Átv. ért. kegyetlen kínzó, gyötrő, vérengző ember, gyilkos. Te vagy az én hóhérom. Néhutt, nálunk is: hóhár.