, HÓDIT, (ho-od-ít) áth. m. hódít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gyöke vagy a vad, szilaj, futó állatot megállásra, csillapodásra kényszerítő ho hó indulatszó, vagy valószinűbben az igát jelentő, de kiavult ho. 1) Szoros ért. hatalom alá hajt, igába szorít, igáz. Népeket hódítani. Pártütőket meghódítani. 2) Szélesb ért. szóval, szép móddal, mesterséggel magához vonz, megszelídít, engedelmességre bír. Müvészet, müveltség, emberi bánásmód által a vad, szilaj népeket meghódítani. A félénk, idegenkedő gyermeket magához hódítja az okos nevelő.