, (hó-od) fn. tt. hód-at. 1) Köz népies kiejtés szerént am. hold (luna). A régieknél is gyakran eléjön ez alakban, pl. "És lesznek jelenségek napban és hódban, és csillagokban." Tatrosi cod. S ugyan e codex elején álló 1466-dik évi naptárban a hónapok fölött mindenütt hód áll, pl. "December harmicz egy nap, a hód XXX." l. HOLD. 2) Hóhoz vagy holdhoz hasonló kis fehér folt némely állatok, különösen lovak homlokán, lábán stb. Innen hódas v. hódos ló, máskép: hóka, (luna, lunula, equus lunulatus). Van egy hires népmese a napos, hódas lovakról.