, (ho-od-ol-t) mn. tt. hódolt-at. Aki valakinek meghódolt, valakit urának vall vagy vallott. Különösen így neveztettek a török járom alatt elfoglalt országrészből azok, kik kedvező alkalommal, az ország törvényes fejedelméhez állottak. "Midőn urunk ő felsége engemet ide Szigethbe bebocsáta, énnekem akkoron megparancsolá azt, hogy az ő felsége házához való holdolt népet és egyebeket mindeneket is gonosz cselekedetű emberektől, kóborlóktúl megoltalmaznám." Levél 1559. évből. Szalay Ágoston gyüjteménye. "Tegnapon az terekek (= těrěkěk, azaz törökök).... valami hódolt embereket fogdostak el." Ugyanott 1555. évből.