, HÓDITÓ, (ho-od-ít-ó) mn. tt. hódító-t. 1) Igába hajtó, hatalom alá vető, nyakasságot, lázadást, ellenszegülést megtörő, megzabolázó. Hódító erő, fegyverek, háborúk. Hódító fejedelmek. 2) Szélesb és átv. ért. szép szóval, mesterséggel szelídítő, engedelmességre biró, magához vonzó. Szilajságot, vadságot hódító müveltség, müvészet, fínom társaság. Vadakat hódító mesterség. 3) Mint főnév jelent oly személyt, ki fegyveres erővel szabad, független vagy vad népeket, nemzeteket hatalma alá hajt, adózóivá tesz, milyenek voltak: macedoniai Sándor, Tamerlán, Muhamet stb.