, (ho-od, vagy pedig ho-föld) fn. tt. hód-at. Gyöke az elavult, s igát jelentő ho. Mátyusföldén így szólítják az ökröt befogáskor: ker ho mellé, kerülj iga mellé. ,Iga perzsa nyelven: ju v. jugh. Ennél fogva hód annyi volna, mint hoföld, igaföld, némely régi könyvekben: ekealyja, vagyis akkora darab föld, melyet egy igával vagy egy ekével egy nap meg lehet szántani (jugerum). Szélesb ért. kisebb vagy nagyobb mértékü tér, mely szerént a határokat, földbirtokokat, telkeket, erdőket stb. felosztani szokták. Vannak nyolczszáz, ezer, ezerkétszáz, ezerhatszáz négyszögü öles hódak. Egyébiránt közönségesebb kiejtéssel: hold. Verbőczy egyik régi magyar forditásában valamint a latin aratrum és jugerum, úgy a magyar eke, ekeallya és hold egy jelentésüek: "három király ekejéni (így) földön levén, minden ekeallya böcsültetik (mindig cs-vel) 50 girára," (in spatio vel quantitate trium aratrorum regalis mensurae existens, quodlibet aratrum aestimatur ad M[arcas] L.). Ismét: "Minden hold földet negyvennegyven pénzre kellene böcsülleni," (quodlibet jugerum aestimabitur ad denarios quadraginta). És még: "Mert ha egy királyholdént való földet három girára böcsülendesz." (Nam si terram ad unum aratrum regale sufficientem ad tres marcas aestimabis). Verbőczy István Tripartitumának 1643-diki latin magyar kiadása, (mely itt másodiknak mondatik). I. rész. CXXXIII. czím. Továbbá törzsökét teszi a hódúl, hódít igéknek, s ezekben is könnyen közbecsúszott a hosszu ó után az l, kivált a régiek kiejtésében: holdol, holdít. Egészen hasonló tekintet alá esik az l a Sajószentpéteriek végzésében levő ,móldjáért szóban e helyett: ,módjáért. A legrégibb iratokban is hud (1198), huod (1214), houd (1237), howd (1287), hood stb. (Jerney. Nyelvkincsek). V. ö. HO, HÓDOL v. HÓDÚL, HÓDÍT; HOLD.