, (hi-v-telen) mn. tt. hivtelen-t, tb. ~ěk. Általán am. hűségtelen, azon különbséggel, hogy hivtelen lehet valaki gonosz szándék és törvénysértés nélkül is, hivségtelen pedig nem, p. o. aki véleményét alapos okoknál fogva megváltoztatja, véleményéhez ugyan hivtelen, de nem hivségtelen. Határozóul am. hivtelenül.