, v. HOLDA, (hó-d-a, vagyis hol-da, l. itt alább) ih. A régieknél am. a legközelebb következő napon, holnap (cras). Hóda v. holda kelve, (a Tatrosi codexben), azaz holnap regvel. (Pestinél más napon, Erdősinél: az után való napon). Hódáról holnapra halasztani valamit. Eredetileg valamint a régiek szintén használták: holda, a hol gyöktől, mely regvelt, keletet, nap keltét, holvalt v. hajnalt jelentett. A hol-hoz járult: idő, régen pl. Pestinél ide; tehát: holidő, régiesen: holide = holdő vagy holde, s az utóbbiak hangrendszerünkben az előbbihez alkalmazkodván: holdá v. holda; épen úgy, mint hajdan = haidőn, majdan = maidőn. Valóban e-vel (holte) olvasható többször is a Debreczeni Legendáskönyvben. "Holte-kelve egészen kijöve az égő kemenczéből." "És holte-kelve eltemetésének előtte." "S holte-kelve ottan Egyiptomba mene." "S holte-kelve reggel meg a klastromba tére." V. ö. HOL, (2), HOLNAP, HOLVAL.